A rákbetegek lelki gondozása: a háziorvos szerepe
Riskó Ágnes dr.
Országos Onkológiai Intézet, Haematológiai Osztály, Rehabilitációs Osztály, Budapest
Az Országos Onkológiai Intézetben végzett munkám tapasztalatai alapján ismertetem a rákbetegek fôbb lelki problémáit, melyek elsôsorban a diagnózis megtudásakor, a kórházi beavatkozások folyamán, az ambuláns ellenôrzések, ill. a visszaesés idôszakában jelentkezhetnek. A háziorvos fontos szerepet tölt be a megelôzés hatékonyságának fokozásában, az onkológusokkal való együttműködés támogatásában, s mindvégig az adott beteg holisztikus szemléletű gondozásában, szükség szerint más szakemberekkel együttműködve.
A háziorvosok gyakran szembesülnek rákos betegeik lelki problémáival, ugyanakkor tanulmányaik folyamán általában csak kis mértékben volt módjuk a szükséges tudást és készséget megszerezni az onkológiai betegek lelki gondozásával kapcsolatban. Ráadásul, a háziorvos-rákbeteg kapcsolat központjában a diagnózissal, a szükséges beavatkozásokkal, a kezelésekkel kapcsolatos kérdések megbeszélése, a szükséges tennivalók megszervezése uralkodik, s alig van mód arra, hogy a beteg szabadon kérdezzen, vagy olyan lelki/szociális problémákat vessen fel, amelyeket a betegség tett idôszerűvé. A tapasztalatok szerint a rákbetegek általában félnek a haláltól, a csillapíthatatlannak vélt fájdalmaktól, a függetlenségük elvesztésétôl, a testi változásoktól, a csonkítástól, a rokkanttáválástól, a szexuális problémáktól, a kezelések mellékhatásaitól, az anyagi nehézségektôl, a családi problémáktól, a visszaeséstôl, az esetleges gyógyíthatatlanságtól, a végstádiumtól. Ezekben a pszichológiai szempontból krízis helyzetekben a betegeknek szükségük van arra, hogy problémáikat orvosaiknak elmondhassák és javaslataikat, tanácsaikat megkaphassák. Mindehhez jól képzett szakemberekre, jó orvos-beteg kapcsolatra, kedvezô körülményekre és idôre van szükség. Köztudott ugyanis, hogy az orvosi kezelés, gondozás csak akkor megfelelô, ha a beteg érzelmi/szociális igényeit is felismerjük és ellátjuk, azaz szemléletünk holisztikus, aktivitásunk multidiszciplináris.
Egyre közismertebb, hogy számos testi- és lelki megbetegedés fô “kórokozója" az emberek egészségtelen életmódja és elégtelen stressz-feldolgozó képessége. A rák megelôzésében sokat segíthet a háziorvos, ha küzd a dohányzás, az alkoholizálás, az egészségtelen táplálkozás, az elhízás, a drogfogyasztás, a mozgásszegény életmód ellen, tehát megismeri betege szociokultúrális körülményeit, elôsegíti a jó orvos-beteg kommunikációt és támogatja az általa gondozottakat az alapvetô családi problémák, stresszek, kockázattal járó magatartásformák felismerésében, feldolgozásában, ill. megszüntetésében. Mindez hozzájárul ahhoz is, hogy az emberek felismerik és gyakorolják felelôsségüket saját egészségük megôrzésében. Ebbe beletartozik az un. önvizsgáló módszerek (emlô, ill. here) alkalmazása és a kezdeti tünetek kivizsgálásának kezdeményezése.
Ha a rákbetegség kialakul, a kivizsgálás után a megfelelô diagnózisközlés drámai, egyben elkerülhetetlen esemény. A korrekt diagnózisközlés fôbb ismérvei: az onkológus a “rák", “rákbetegség" terminust használja, az onkológus szervezi meg az ôszinte, empátiával átitatott, egyénre szabott beszélgetés-sorozatot a betegségrôl. Kezdetben a betegek személyiségüknek, stressz-feldolgozó képességüknek megfelelôen, “normálisan" reagálnak a diagnózis tényére: érzelmi shock, düh, tagadás, depresszív hangulat, érzelmi labilitás, szorongás. A leggyakoribb kísérô tünetek: kommunikációs zavar, alvászavar, étkezési problémák, koncentrációs nehézségek, emberi kapcsolatok, munkatevékenység/hobbi idôleges feladása. Normális esetben önerôbôl, a szakemberek (kezelôorvos, pszichológus, stb.) és családtagok segítségével ez az általában 2-4 hétig tartó érzelmi krízis feldolgozható és a beteg alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.
Amennyiben az elôbb említett pszichológiai reakciók krónikussá válnak, s nehezítik, ill. lehetetlenné teszik a beteg megfelelô együttműködését az onkológiai beavatkozásokban, kezelésekben, akkor szakember (klinikai pszichológus/pszichiáter) véleményére és segítségére van szükség. A háziorvos számára is használható szempontok a pszichológiai konzultáció kérésére: ha azt tapasztalja, hogy a beteg szorongása/depressziója állandósul, ha a beteg viselkedése inadekvát, a kezelôorvosban kellemetlen érzéseket keltô, akkor hasznos más szakemberrel is megbeszélni a beteg állapotát.
A kivizsgálás, az onkológiai beavatkozások és kezelések kórházi körülmények között történnek. A háziorvosoknak a holisztikus gondozás megvalósítása érdekében tisztában kell lenniük a rákbetegség lefolyásának stádiumaival és érzelmi következményeivel. Tapasztalataink szerint a rákbetegek általában nem képesek érzelmi problémáikat és tüneteiket megfelelôen kifejezni. Ez a speciális, gyakori, átmeneti jellegű kóros pszichés állapot befolyásolja az orvos-beteg kapcsolatot és a beteg döntéseit egyaránt. Ebben az idôszakban a betegekre - fluktuálóan, változóintenzitással - jellemzô a lelki regresszió, az intellektuális gátlás, a pszichaszténiás reakció, a kommunikációs zavar és a “mindent, vagy semmit" gondolkodás. Hasonló lelki reakciók alakulhatnak ki, ha az onkológiai kezelések ellenére a betegség elôrehaladottá válik, ha a beteg visszaesik, ill. terminális állapotba kerül. Nehezíti a beteg alkalmazkodását és együttműködését az elôzetes érzelmi labilitás/pszichiátriai betegség, családi konfliktus, rossz társadalmi helyzet, pesszimizmus, alkoholbetegség.
Onkológus kollégáimmal azt is tapasztaltuk, hogy a megfelelô idôben, a megfelelô gyógyszerekre nem enyhülô panaszok (rossz közérzet, hányinger, fájdalmak, stb.) általában pszichogének, az érzelmi ventiláció szolgálatában állnak, s megfelelô lelki támogatásra/gyógymódra (pl. antidepresszáns kezelés) szűnnek meg.
A kórházi kezelések befejezése után, ambuláns keretek között, rendszeres kontroll vizsgálatok történnek. A tünetmentes, majd gyógyult, ill. a visszaesô betegek változatlan figyelmet kívánnak a háziorvostól. Továbbra is figyelemmel kell kísérni testi/lelkiállapotukat és szükség esetén meg kell szervezni pszichoszociális támogatásukat, pszichoterápiás kezelésüket, ill. pszichiátriai ellátásukat.
A háziorvos lehetôségei a rákbetegek lelki gondozásában:
· a rendszeres, ôszinte beszélgetések folyamán elôsegíti a beteg érzelmi ventilációját,
· hozzásegíti a beteget az érzelmi problémák felismeréséhez és megfelelô megoldásához,
· a reális helyzetmegoldások növelik a beteg megküzdési színvonalát és önértékelését,
· a megfelelô orvos-beteg kapcsolat a más szakemberekkel való sikeres kooperáció bázisának tekinthetô.
Végezetül milyen esetekben gondolhat a háziorvos arra, hogy klinikai pszichológussal/pszichiáterrel konzultál betege érdekében: önerôbôl feldolgozhatatlan halálfélelem, suicid veszély, mások fenyegetettsége, megváltozott, szokatlan magatartás, az együttműködésre való képtelenség, fokozott, hosszabb ideig tartó szorongásos/depressziós tünetek, súlyos testséma zavar, szexuális zavar, premorbid pszichiátriai betegség, csillapíthatatlan fájdalom, zavar az emberi kapcsolatokban, fokozott félelem a visszaeséstôl (Damoklész kardja szindróma).
Irodalom: Astrow, A.: Rethinking cancer. Lancet, vol. 343, No. 8896, 494-495, 1994 - Bálint M.: Az orvos, a betege és a betegség. Animula, Budapest, 1990 - Eckhardt, S.: Onkológia. Háziorvosi könyvek. Springer Hungarica, 1993 - Greer, S. et al.: Adjuvant psychological therapy for patients with cancer: a prospective randomised trial. British Med. J., vol. 304, 675-680, 1992 - Muszbek K.: Pszichológiai folyamatok szerepe a daganatos betegségekben. Magyar Onkológia, 35, 3, 145-150, 1991 - Polcz A.: Meghalok én is? Századvég Kiadó, Budapest, 1993 - Riskó Á.: A rákbetegeknél gyakran fellépô kóros lelkiállapotok pszichoterápiájáról. Psych. Hungarica, VIII. 409-420, 1993 - Riskó Á.: Bálint-csoport gyógytornászok számára. Végeken, 2, 13-16, 1995 - Riskó Á.: A terminális állapotban lévô rákbetegek életminôségét javító nem verbális módszerek ismertetése. In: Halálközelben II. Magyar Hospice Alapítvány, Budapest, 1995 - Spiegel, D.: Psychosocial intervention in cancer. J. Nat. Cancer Institute, Vol. 85, 1198-1205, 1993 - Stroud, M.: Rákbeteg a családban (információk, tanácsok a betegek és kezelôik számára). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995 - Trijsburg, R. W.: Effects of psychological treatment on cancer patients. Psychosomatic Med. vol. 54, 489-517, 1992 - Viljoen, G. et al: Psychosocial aspects of breast cancer: the role of the practitioner. South Africa's Continuing Medical Education, vol. 12, no. 5. 1994

Háziorvos

Last modified on 1998. September 25.